Csigabiga csoport

 

„Csigabiga gyere be
vár az ovi idebe,
Van itt móka kacagás
Csigabiga kis pajtás.
Játszunk, futunk, nevetünk.
Jó, hogy együtt lehetünk.”


Kedves Nénik és Bácsik!

Képzeljétek, mi a Csigabiga csoportban 19-en vagyunk és már lassan mindannyian 6 évesek leszünk.  Judit néni és Ildikó néni kedvesen nevelget-tanítgat bennünket, de Muci nénire, a mindig vidám dajka nénire is bármikor számíthatunk.
Kis csapatunk 2017-ben szerveződött, melyből idősebb társaink már az iskolapadban ismerkednek a betűkkel, számokkal.
Jelenleg 11 mosolygós kislány és 8 huncut fiúcska jókedvű játékkal tölti mindennapjait a homogén csoportban.
Ildikó néni a kezdetektől egyengeti utunkat, Judit néni és Muci néni fél éve éli velünk a „Csigabigák” vidám, de szorgos életét. Mára már jól összeszokott csapatként dolgozunk együtt.
Az óvó nénik a pozitív megerősítés módszerével nevelnek minket. Az általuk nyújtott viselkedési normák abban erősítenek bennünket, hogy az iskolában minket váró új és érdekes feladatokat kihívásnak tekintsük és a legjobb tudásunk szerint teljesítsük.

Ugye kíváncsivá tettünk benneteket arra, hogyan játszunk mi?

Reggel, amikor megérkezünk a kis „Csigabiga-palotánkba”, Dicsértessék a Jézus Krisztus köszöntéssel üdvözöljük társainkat és ezután kezdődhet a játék. Olyan mutatós és kreatív dolgokat tudunk építeni, ami az óvó néniknek is nagyon tetszik. Szívesen rajzolunk, színezünk, festünk, barkácsolunk, na de a szerepjátékokban is jeleskedünk. Egyre több időt töltünk társasjátékozással, igaz ott ám gondolkozni és figyelni kell, hogy mi legyünk a „nyerők”.
A délelőtti ima, az elcsendesedés, a beszélgetés, megnyugtatja a lelkünket és szeretetre, a hit befogadására, nevel, hiszen katolikus óvodába járunk.
A mindennapos mozgás a testünket is felfrissíti, majd alapos kézmosás után - hiszen ez is fontos az egészségünk megőrzése miatt – elfogyasztjuk a tízórainkat.
Nap, mint nap színes tevékenységekkel varázsolódunk el és játékos formában szerezzük meg tapasztalatainkat. A mesék, versek világába naponta ellátogatunk, így több mesét már el is tudunk mondani, de a legjobb, amikor „színházasat” játszunk, ilyenkor mi személyesítjük meg a mese hősöket! Képzeljétek, legutóbb királyok, kengyelfutók, sőt még udvari-bolondok is voltunk, de a hóvirágot is köszöntöttük egy kis versikével.
Az óvó nénik a feladatmegosztásnál figyelembe veszik az egyenlő esélyt, az egyéni fejlettséget, ezáltal kiemelt szerepet kap a differenciált feladatadás. Lehetőségünk van az egyéni fejlesztésre, felzárkóztatásra és a tehetséggondozásra is.
A nevelésünkben legfőbb szerepet kapja a játék és az abba integrált tanulás. Tevékenységeinket ünnepek köré szövik, ezáltal bővülnek ismereteink, mélyül a hagyományok iránti érdeklődésünk.


A szabadban is imádunk lenni, szeretünk sétálni és mindig játszunk az óvó nénikkel valami mókásat az udvaron. Bizony ettől a sok elfoglaltságtól hamar megéhezünk és az ebéd után jólesik a délutáni pihenés. Óvó néni kellemes, megnyugtató hangon elmondott meséi, altató dalai hamar álomba ringatnak bennünket.
Ébredés után, meguzsonnázunk –  azt még nem is mondtuk, hogy minden étkezés előtt és után, imával köszönjük meg az ételt – majd az újabb játékot csak a szüleink érkezése szakítja meg. Van amikor „hamar jönnek” és mi még maradnánk, de tudjuk, „Mindenütt jó, de legjobb otthon!”
Ideje befejezni levelünket – jellemző ránk, hogy sokat beszélünk – reméljük, hamarosan találkozhatunk és akkor személyesen is be tekinthettek a „Csigabiga palota” mesés életébe.

Dicsértessék a Jézus Krisztus.

Szeretettel:  a „Csigabigák”